Bull

A zenével, már egész kisgyermek koromban elkezdtem foglalkozni, ami akkoriban abból állt, hogy fikáztam minden nyálas zenét. Miután a rádiók, és tv, elég konzervatívak voltak, csak fikázni tudtam. Hiányoltam a tüzet, a vagányságot, és az életszerűséget. Meglehetősen elégedetlen voltam.

Kicsi én
Aztán később szert tettem egy gitárra, amin teljes erőbedobással, rongyosra cseszerintettem az újbegyeimet, és mikor már az is fájt, hogy ránézek a húrokra, kis szünetet tartottam míg kopogósra nem kövült a bőröm, majd ismét rázendítettem.
Ám a lelkesedés, alábbhagyott, mikor felhívták a figyelmem, hogy rajzolnom kéne, vagy festenem, mert szerintük az jobban megy, és a zenészek, úgyis mind drogosok, piások, linkek, és büdösek.
A gitárt persze nem dobtam ki, de a tudásom, nem sokat fejlődött 15 év alatt. Maradt a régi.
A zenéről azonban nem mondtam le, és rájöttem, hogy a hangom nem cseszi szét az ujjam, nem kell cipelni sem, folyton velem van, így akkor használom, amikor jól esik, ja és ráadásul, ingyé kaptam szülinapomkor.

rapper
Az első szövegem amit, óriási szenvedéllyel írtam, az minden általam fikázott nyálas, szutykot alul múlt, de e akkor még nem tünt fel. Miután, még megvan egy gyűrött lapon, füzetbe rejtve, nemrégiben a kezem ügyébe keveredett, és azt hittem el sűjjedek.
Belegondoltam, hogy ezt elmondtam másoknak, akik álmosollyal, az képükön várták, hogy mikor fejezem be végre, hát elég piri a burám ettől.

kicsi én
A billy-zone-ban azt hiszem jól érzem magam, bár az elején sikerült szülnünk pár szégyenletes nótát, amit én szívesen meg is osztanék veletek, de Pepe barátommal még bunyóznom kell ezért.


Bull


Vissza a főoldalra