Aztán később szert tettem egy gitárra, amin teljes erőbedobással, rongyosra cseszerintettem az újbegyeimet, és mikor már az is fájt, hogy ránézek a húrokra, kis szünetet tartottam míg kopogósra nem kövült a bőröm, majd ismét rázendítettem.
Ám a lelkesedés, alábbhagyott, mikor felhívták a figyelmem, hogy rajzolnom kéne, vagy festenem, mert szerintük az jobban megy, és a zenészek, úgyis mind drogosok, piások, linkek, és büdösek.
A gitárt persze nem dobtam ki, de a tudásom, nem sokat fejlődött 15 év alatt. Maradt a régi.
A zenéről azonban nem mondtam le, és rájöttem, hogy a hangom nem cseszi szét az ujjam, nem kell cipelni sem, folyton velem van, így akkor használom, amikor jól esik, ja és ráadásul, ingyé kaptam szülinapomkor.