A katonaság után '97-ben Pepe és Bull már meglévő együtteseiket egyesítve létrehozták a Billy-Zone-t.A zenekar kezdetben 6 főt számlált.
Még ebben az évben a csapat részt vett és igen jól szerepelt a Fila Rap Jamen, ám sajnálatos módon ez idő alatt a formáció egyik tagja elmaradt.
A színpadi szereplés számukra ezidáig ismeretlen volt, viszont aggodalmukat csökentette a közönség pozitiv hozzáállása.Magabiztosságukat csak öltözékük múlta felül, mivel fellépő ruhának , tőlük nem meglepő módon,kényszerzubbonyt és fürdőköntöst választottak.
Háromszáz induló közül harmadik helyezést értek el és a zsűriből Fábián Tibor producer is felfigyelt a tehetséges fiatalokra.A producer szerződést ajánlott és több kiadónál is megfordult a fiúk érdekében.Sajnos majdnem minden esetben elutasítással találta szemben magát , mivel a banda sajátos, enyéni stílusa miatt senki nem mert közös munkába vágni.
Mivel a producer nem tudta a szerződésben leírtakat biztosítani ,úgy határozott ,hogy felbontják azt, de a további segítséget ekkor sem tagadta meg a Billy-Zone-tól.Később ugyancsak Fábián Tibor közvetítésével találtak el a hazai zenei világ egyik jelentős előadóművészéhez és produceréhez: Pierrot-hoz.
2002-ben egy telefonbeszélgetés alkalmával úgy tűnt, Pierrot-t érdekelte a zenekar és alkalom adtán összehozta a fiúkat Gangsta Zolee-val és a Kartellel , akikkel máig is jó barátságban áll a kis csapat.
Ekkora a Billy-zone sajnos csak három tagot számlálhatott, mivel a jókedvű fiatalok egy-két félresikerült estét kényszer szabadsággal ülepelni...akarom írni ,ünnepelni jogsultak.
Zolee és a kartel együtműködésével nem kevés említésre méltó mű született a Gyilkosság Rt. című albumra.Majd az ezt követő albumra készültek pár cifrább szöveggel is.Egyik legismertebb közös számuk a Vannak a percek.
Mindeközben a formáció Pierrot által komponált zenékre rögzítette akkori szerzeményeit. Az emlitett nóták nem feltétlen slágergyanúsak és nem is kerültek nyilvánosságra ....ezeddig. Azonban megsemmisítésre sem került sor, igy elképzelhető , amennyiben a zenekar összes tagja beleeggyezik, hogy régi címmel feltünnek még a honlapon..."ami nem vész el, az átalakul..." vagy valami ilyesmi.
Számos nóta született és kicsiny országunkban úgymond "fű alatt" egyre terjednek a Billy-Zone számok, viszont a kiadóknál továbbra sem jártak szerencsével.
Az együttes mára egy nagyon dinamikus párosra csökkent, mivel Szivacs, a harmadik tag, más utat választott a boldogulásra.
Pepe és Bull , a formáció alapító tagjai, viszont továbbra sem mondtak le álmaikról, miszerint zenélni és szórakoztatni kívánnak a szinpadon. Annak ellenére sem , hogy már a katonaságban érezték , a végére ketten maradnak.
2010-re sok átzenélt évvel , rengeteg tapasztalattal az életben és zenében egyaránt , kudarcokkal és sikerekkel a hátuk mögött állnak szinpadra.
A Billy-Zone-t nem a sikerek és a remény , hogy egyszer majd hiresek lehetnek, tartja életben , hanem a közönség változatlanul szeretetteljes és pozitiv visszajelzései.
Számuka a zenélés öröm és szórakozás, ez tükröződik fellépéseiken is.
A koncertjeiken kíváló hangulatot teremtenek, dalaikat maguk szerzik.Magyarul énekelnek.Főleg dancehall és reggae vagy ragga stilusú nótákat adnak elő.
A számok rendkívül táncolhatók,szövegeik egyediek mind témájukban mind megfogalmazásukban, olykor provokatívak vagy zavarbaejtőek mégis nagyon frappánsak és mindenekelőtt szórakoztatóak.
PEPE
Azt hiszem, ha jól emlékszem, (én mindig, mindenre naon, de naonjól...) amikor a zene megfertőzött, igen kicsi voltam. A baba kocsiba, amiben écsanyám tologált, a buksim mellett Szokolról szólt a jazz. :-)
Úgy ötéves lehettem amikor az oviból jelezték anyámnak, hogy a gyerekkel van valami...Be is íratott trombitálni, ami 12éves koromig tartott. Valaki más fújta meg helyettem... :-)
Akkoriban ismerkedtem meg, a Rappel. Run-dmc, nwa, stb...Megindult a szöveggyártás.
Akkor jónak tűnt, de mostanság vissza olvasva, pfff...
A zenetanulást felváltotta a küzdősport, másfél évtizedig. De mindig is a zenével akartam foglalkozni, ezért pár éve énekelni kezdtem tanulni. Szerintem minek, de azt mondják, jól megy.
97 óta a Billy-Zone tölti ki a minden napjaimat, á nem is. Csak szeretném. De mivel kitartóak vagyunk, várjuk a gyümölcs beértét!!! Bull barátommal ellentétben, én nem hiszem, hanem tudom, hogy jól érzem magam a Billy-Zone-ban.
BULL
A zenével, már egész kisgyermek koromban elkezdtem foglalkozni, ami akkoriban abból állt, hogy fikáztam minden nyálas zenét. Miután a rádiók, és tv, elég konzervatívak voltak, csak fikázni tudtam. Hiányoltam a tüzet, a vagányságot, és az életszerűséget. Meglehetősen elégedetlen voltam.
Kicsi én
Aztán később szert tettem egy gitárra, amin teljes erőbedobással, rongyosra cseszerintettem az újbegyeimet, és mikor már az is fájt, hogy ránézek a húrokra, kis szünetet tartottam míg kopogósra nem kövült a bőröm, majd ismét rázendítettem.
Ám a lelkesedés, alábbhagyott, mikor felhívták a figyelmem, hogy rajzolnom kéne, vagy festenem, mert szerintük az jobban megy, és a zenészek, úgyis mind drogosok, piások, linkek, és büdösek.
A gitárt persze nem dobtam ki, de a tudásom, nem sokat fejlődött 15 év alatt. Maradt a régi.
A zenéről azonban nem mondtam le, és rájöttem, hogy a hangom nem cseszi szét az ujjam, nem kell cipelni sem, folyton velem van, így akkor használom, amikor jól esik, ja és ráadásul, ingyé kaptam szülinapomkor.
rapper
Az első szövegem amit, óriási szenvedéllyel írtam, az minden általam fikázott nyálas, szutykot alul múlt, de e akkor még nem tünt fel. Miután, még megvan egy gyűrött lapon, füzetbe rejtve, nemrégiben a kezem ügyébe keveredett, és azt hittem el sűjjedek.
Belegondoltam, hogy ezt elmondtam másoknak, akik álmosollyal, az képükön várták, hogy mikor fejezem be végre, hát elég piri a burám ettől.
kicsi én
A billy-zone-ban azt hiszem jól érzem magam, bár az elején sikerült szülnünk pár szégyenletes nótát, amit én szívesen meg is osztanék veletek, de Pepe barátommal még bunyóznom kell ezért.
ESTRI
A barátaim Estrinek szólítanak , Pimentával , aki egyébiránt a barátnőm és a tánctanárom is egyszemélyben, a Billy-Zone fellépéseit igyekszük még színesebbé tenni . Mondani sem kell, hogy ez kemény feladat , mivel a srácok sem a szomszédba mennek az ötleteikért, de a szebbik nem lévén azért csak megbírkózunk a ránk szabott feladattal:).
12 éves korom óta foglalkozom a brazil kulturával és a táncokkal. Bullal és az együttessel nagyjából 8 éve ismerkedtem meg és azóta rengeteg felejthetetlen élményben volt részünk a csapat klipjeit forgatva , a fellépéseken és a mindenapokban is.Már régebben is felmerült , hogy a szinpadkép javítása kapcsán és persze, hogy a fiúk kedvére tegyünk, lányok is szerepeljenek a formációban, de egészen idáig erre sosem került sor.
Idén, 2011-ben egy nagyobb szabású fellépés alkalmából úgy tűnt, sikerül meglépni ezt a mérföldkövet is. Rengeteg táncost felkerestünk és én csak az utolsó pillanatban eszméltem , hogy a megoldás végig ott volt konkrétan előttem. Felhívtam Pimentát és megkérdeztem segítene- e nekünk megkoreografálni ezeket a borzasztó frappáns és "eltalált" szövegű zenéket ? Kérdés nélkül Igennel felelt, amit persze annak is köszönhetünk minden bizonnyal , hogy A: Nagyon szeret minket B: Nem értette a kérdést:)
Persze ez csak vicc....Valójában nagyon lelkesen álltunk Pepe és Bull zenéinek, hiszen ismertük is őket. Személy szerint kívülről belülről...fújom a nótáikat. Pimentával belevetettem magam a Dancehall rejtelmeibe.... és néhány részlete azota is rejtélyes számomra , de nagyon élvezem. Pimenta és én már összeszokott csapattá alakultunk annak ellenére , hogy mindketten természetünkből adódóan kellően temperamentumosak vagyunk. Pimenta nőiessége jókedve és energiája ciklonként ragadja magával a közönséget , rólam pedig egy ismerősöm a következőt állitotta: " 160 centi tömény dinamit" .Persze minket sem kell mindig komolyan venni, nem véletlen álltunk össze pont ezzel a bandával.
Imádunk hülyéskedni és minden buliban benne vagyunk. Egy szó. mint száz,a hosszadalmas készülést követően a koncert elmaradt, DE( mert , midig kell legyen egy "de") kárpótlásként hivatalosan is megalakult a Billy-Zone tánckara 2011 március 12-én 11 óra 2perckor.
Izgalmas valami olyan dolog részévé válni , amit régóta figyelemmel és törődéssel kísérek. Pláne, hogy ezekkel a fiukkal dolgozni sosem szokványos rutin hadművelet. Egészen váratlan dolgokra képesek és én pont ezért szeretem őket annyira.
